Oldalunk cookie-kat használ, hogy kényelmesebbé tegyük Önnek a keresést, látogatást. Böngészőjéből szabadon törölheti a cookie-kat, módosíthatja azok beállításait. Értem.
Menü
Akciós ár:
3.999 Ft
2.959 Ft
Kedvezmény: 26%

Paraméterek

ISBN 9789634056713
Kiadó Európa Könyvkiadó
Kiadás éve 2017
Oldalszám 296 oldal

Császárnénak szánták - Rudolf trónörökös özvegyének emlékiratai

Akciós ár:
3.999 Ft
2.959 Ft
Kedvezmény: 26%
Szerző: Stefánia Lónyay Stefánia Hercegné
Cikkszám: 9789634056713
Elérhetőség: Nincs készleten
Szállítási díj: 1.299 Ft
Átlagos értékelés: Nem értékelt

Bővebb leírás, tartalom

Stefánia 

belga királyi hercegnő

Szászország hercegnője 

szász-coburg-gothai hercegnő

született Laeken kastélyban 1864. május 21-én.



1881. május 10-én házasságra lépett Bécsben 

Rudolf főherceggel,

az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösével, 

aki Laxenburgban született 1858. augusztus 21-én, 

elhalálozott Mayerlingben 1889. január 30-án.



Leányuk: Erzsébet főhercegnő,

született Laxenburgban 1883. szeptember 2-án,

elhalálozott Bécsben 1963. március 16-án.



*

Stefánia második házassága 1900. március 22-én köttetett 

a Miramare kastélyban.

Férje, Lónyay Elemér herceg

Magyarországon, Bodrogolasziban született 1863. augusztus 24-én,

elhalálozott Budapesten 1946. július 29-én.



Lónyay Elemért és a Pannonhalmán 1945. augusztus 23-án elhunyt Stefániát a Pannonhalmi Bencés Főapátság kriptájában helyezték örök nyugalomra.



Miért írta meg Stefánia özvegy trónörökösné ezt a könyvet negyvenhat évvel a tragédia után? Nyilván elsősorban azért, hogy az eseményekről végre a maga változatát - a maga igazságát! - közzétegye.



Stefánia éretlen bakfis volt, amikor a hatalmi-családi érdekek kijelölték házastársát. A felnőtté válás forradalmát már nem szülei ellenében, hanem a férjével szemben vívta meg. Sorsuk reménytelenségét kevés tény jelezheti pontosabban, mint az, hogy ezt Rudolf valószínűleg észre sem vette.



A kortársak emlékei szerint az igazi megrendülést számára nem Rudolf elvesztése, hanem halálának a módja okozta. Részegen végzett előbb a szeretőjével (ez valójában gyilkosság), majd magával - mindennek egy majdnem császárné szemszögéből volt valami végletesen alantas, kispolgári, méltatlan karaktere. Ilyesmit érezhetett Ferenc József császár is, amikor állítólag azt mondta a fiáról: "úgy halt meg, mint egy szabó". Ehhez társult, hogy anyósa és apósa éreztették vele: felelősnek tartják Rudolf tragédiájáért. Az idő múlása sem hozott igazi lelki megnyugvást, mert a kialakuló mítosz is fölébe kerekedett: egyenesen "szerelmi regényt" formált a történetből, amelyben ő a megcsalt feleség nevetséges szerepébe szorult bele, miközben saját magát érezte az igazi áldozatnak, hiszen ő lehetett volna a korabeli Európa második leghatalmasabb területű birodalmának legelső asszonya, császárnéja!



Vajon mit szólt a memoárhoz Lónyay Elemér, Stefánia második férje? A tartalmas és személyes, míves szöveg varázsa nyilván megfogta őt is, és még inkább azt kívánhatta, hogy az írással az asszony immár azt a mélyebb, lelki célt is elérje, amelyért valójában tollat fogott: hogy végképp elszámoljon - kimondom a szót: leszámoljon - a halottal, aki éltében-holtában annyi igazságtalannak érzett bajt és bánatot okozott neki.



Csorba László



A jegyzeteket és az utószót írta: Csorba László

Vélemények

Még nincs vélemény.
Írja meg véleményét!
/* */