Anaszta - Vlagyimir Megre

Oroszország Zengő Cédrusai 10. Anasztázia egy ősrégi civilizáció leszármazottja, mely időtlen időktől fogva egészen napjainkig a szibériai tajgában él. Korok, uralkodók, rendszerek jöttek-mentek és váltották egymást, ám e nép mind a mai napig megóvta ősrégi életvitelét.Teljes harmóniában él a természettel, a benne élő növényekkel és állatokkal, a világegyetemmel, ismeri és tudatosan alkalmazza annak kisugárzásait és törvényeit. Ám olykor-olykor akadtak közöttük olyanok, akik a számukra külvilággal, vagyis velünk, tudatosan építettek ki kapcsolatot, hogy mérhetetlen bölcsességükből átadjanak olyan általános, az emberek által gyakran csupán elfeledett, elhagyott eszméket, melyek újonnani használata segíthet nekünk kijutni abból az ingoványos útvesztőből, amelybe a Természet és a Világegyetem Törvényeinek semmibevétele miatt jutottunk. – Az ilyesmit az emberek nehezen fogadják el – jegyeztem meg nagyapának. – Hát ne higgyék el! Akkor mi történik? Az önmaga nagyságában nem bízó embernek, mi marad? Születés? Igen! Minek a születése? Ha így áll a dolog, az élet értelmetlenen, a halál marad. Ebből újabb kérdés adódik: Akkor miért született? Számtalan tanítás létezett az elmúlt évmilliókban. Mind egyről szólt, az emberiség valakitől, valamit elvárt. Így az elme is váratott magára, elzárta maga elől az értelmet. Az ember nem gondolkodott, hogy a Világegyetem miért is gyújt csillagokat fölötte.”