Grafit és fűszál - Bartusz-Dobosi László

- A beszélgetés művészete a legnagyobb művészet -, mondja Christian Bobin. Bartusz-Dobosi László legújabb könyve azt tanúsítja, hogy művészienbeszélgetni a teremtéssel is lehet - ha az a kert misztériumában ölt alakot. Merta természet mint megtestesült transzcendencia jelenik meg a Grafit és fűszál írásaiban, ezekben a műfajilag is leleményes teremtményekben. "Esszémeditációk", olvassuk az alcímben, és nem csalódunk: az elmélkedő hajlam rendre önátadásba fordul, az értekező gondolatiság beleérző sugallatokig hat.
Impresszionisztikus látásmód és tündérmesei prózanyelv értesíti az olvasót arról, hogy a kertrendezés lelkigyakorlat is lehet; hogy az udvari lét misztikájához csak udvarra van szükség; hogy a táj a kertbe tér haza - és a tér a kertből vesz ihletet a magassághoz. Toldás mindez a Szent Ignác-i hagyatékhoz; miközben már a fölirat kapcsolatos mellérendelése előzékenyen tájékoztat arról, hogy a grafit és a fűszál, azaz az ember és a vegetáció (avagy a földi artisztikum és Isten művészete) egymást támogató társak a lét szakadatlan újraalkotásában.
Fölszíni rétegeiben egy kertépítés krónikája a kötet, de kiderül csakhamar:a kertészt is építi a kert.Hangok, csöndek, színek és fények évszakos varázsmutatványai közt az ember árnyéka is világítani kezd,egy művelődéstörténetbe ágyazott spiritualitás jótékony jegyében.
Kortárs irodalmunk biopoétikai hangoltsága és az ökológiai válság mindennapjai sajátos időszerűséget kölcsönöznek a kiadványnak. Ám aGrafit és fűszálcsak látszólag a kert - valójában a belső kert könyve.
Mi Atyánk, aki a szirmokban vagy: jöjjön el a te kerted!