Az irgalmasvérnő-szerepversek és az önmagához is kíméletlen őszinteség verseinek virtuóza, Kiss Judit Ágnes most szabályos gyerekverskötetnek látszó könyvvel lép nemcsak az olvasók és felolvasók, de az olvasni életkori okokból még nem tudó hallgatóság elé is. A formát illetően ezúttal is bravúros szabályosság azonban csak látszat: kiindulópont, ha úgy tetszik, valami szívderítő (és néha szívszorító) finom bonyolultság felé. Milyen is például a család? A nénikém elhajóz az ég vizén. Anya boszorkányt játszik, de Anya ölében tavasz lesz örökké. Apa az Erlkönig, mondja mindig, de nem tudom, mit jelent. És: Éljünk vígan / Mindahányan, / Míg csak el nem kapálnak. De vannak itt Csalamádé-versek is: Szörnyszomszéd és Mumus, valamint vérpelék és vérnyulak is megjelennek; ami pedig a bili fülét illeti, arról bizony W. S. mester után szabadon elmondható, hogy Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték. Végül, de nem utolsósorban, természetesen az állatversek sem maradhatnak el. Ám ezek hősei sem éppen szabályos lények. Karmocska Macska például szörnyen veszélyes, a nyúl sikít és harap, mivelhogy szintén rettentő állat, a krokodil pedig Leggyakrabban verset ír, de / Néha-néha prózát hogy a kék őzekről és a szeráfokról már szó se essék.
