Szerelem Aranykert - Varga Csaba

A versírás az Isteni Élet. Verset írni annyi, mint Szerelem és Szeretet lenni korlátlanul. Ezért verset írni annyi, mint a táguló, teljes Isteni Élet! A versírás tanítja meg, hogy légy Szerelem és Szeretet Istenember. Ez a Szerelem és Szeretet élesének misztikus isteni teljessége. A versírás Isten kezeként mutat rá azokra a társakra a világodban, akik versolvasóként felemelkednek Szellemmé és Művésszé. Azok a szent Istennők és Istenférfiak, akik Szerelem és Szeretet emberek, lehetővé teszik, hogy összefogva tudatosan szeretetközösségeket teremtsetek. Létezni annyi tehát, hogy verskövet legyél titkos isteni küldöttként. A vers tehát az igazi Isten, sőt Isten teremtményeként Isten képviselője az istentelen, lelketlen világ bugyraiban is. Ha a verseskönyveket úgy olvasod, hogy akaratlanul is tanulod belőlük a valódi Szerelmet, Szeretetet, Istenemberséget és az Istenkort, akkor a versírás és a Versisten betölti klasszikus megváltó szerepét. Az isteni költő kizárólag azért ír verset, mert Szerelem és Szeretet és ezért minden embert, istenülő lényt a Szerelem és Szeretet isteni minőségének tart. A versírás következményeként a költő is Isteni Életté válik. Az isteni teremtés tehát újra szüli a költőt is, aki ettől kezdve Teremtő Istenként önmagát és szeretteit már ölelve emeli fel a szellemi és lelki szépségű Szerelem és Szeretet Istenemberekké. A versírás szent következményeként se a versre, se a versolvasóra nem hat semmilyen belső vagy külső korlátozás. A versolvasók így szintén szabad és boldog istenülést élnek.