Szarvas a ködben

Néha teljesen szép az egész, még mindig álmodom róla. Kislány vagyok, várom haza, késik, de fenn maradhatok, anyám megengedi. Érkezik végre, jókedvű, nem köszön, csak beszalad, felkap, folyamatosan Pannázik. Kacag, dobál a levegőbe. Repülj, Panna, hopp! A jegygyűrűje hűvösen csillan meg a lámpafényben, vonzza a tekintetemet, mint egy kis szarkáét, megfogom az ujjaimmal, tekergetem. Lehet forgatni, nagy rá. Ezzel sokáig elvagyok. Percekig. Egy másik visszatérő kép, ahogy a mázgás ablakon nézünk ki. Esik a hó. Ketten vagyunk, a szobában senki más rajtunk kívül, a karjában tart. Bentről, a melegből figyeljük a hideget. Nagy, fekete madarak repülnek. Nemrég jöhetett haza, piros, fagyos még az arca. Lehelem, melegedjen fel minél előbb, ne fázzon szegény. Jólesik neki, megpuszil. Kifelé mutat, magyaráz valamit. Egressy Zoltán 1967-ben született Budapesten.  József Attila- és Szép Ernő-díjas író. Mátyás Anna harmincnégy éves budapesti anyakönyvvezető egy átlagosnak tűnő esküvői ceremóniát követően a násznép egyik tagjának invitálására az ünneplőkkel tart. Ahogy múlnak az órák, egyre félelmetesebbnek érzi a társaság viselkedését, és lassan az életveszély érzése keríti hatalmába. Vajon a képzelete játszik vele, vagy valóban gyilkosok közé került?  A főhősnő belső monológja segítségével bekerülünk gondolatainak birodalmába, felidéződnek gyermekkorának traumái, az apjához fűződő ambivalens viszony, az elvesztett nagy szerelem napjai, a magány kínjai, a kapcsolatteremtés problémái. Az esküvői vacsoráról menekültében egy ködös erdőbe kerül, ott várja rettegve a hajnalt. A történet végkifejlete aztán meghökkentő fordulatot vesz. Pontosan megrajzolt, felejthetetlen alakok bukkannak fel a szívszorító történetben, köztük a főhősnőnél bátrabb, szabadabb, lazább világot képviselő és Annát önmagával szembesítő rejtélyes Jócsajeszter. Egressy Zoltán néhány óra alatt játszódó legújabb regényében a női lélek aprólékos ismeretéről tesz tanúbizonyságot, műve egyszerre finom humorú, borzongató és megrendítő.