Szalonvilág - A polgári érintkezés modernizálódása a 19. században - Frank Tibor

A szalonok világának feltárása az elitkutatás része. Segíthet megérteni egy sor olyan társadalom- és művelődéstörténeti jelenséget, amely a 18. és a 19. századra volt leginkább jellemző, s a 20. századdal elmúlt. Elsősorban azért, mert a szalon mint társas együttléti forma abban a világban keletkezett, amikor még nem ismerték fel az elektromos áram lehetőségeit és vele a magnetofont, a filmet, illetve a hangrögzítés és az ismételhető lejátszás mind gyorsabban fejlődő technikai csodáit. A 20. század elejéig a zenét szerte a világon nagyjából mindenütt otthon játszották és hallgatták, hiszen a kevés zenés színház, operaház és hangversenyterem elérése a távolságok, az utazás nehézségei, a hozzájutás költségei miatt jószerivel csak a nagyvárosokban jöhetett szóba. Az otthoni muzsika egybe is fogta a családot, feladatot adott minden tagjának, s különösen a háziasszonynak, aki az egyre növekvő középosztályban még jól tudott játszani egy-egy hangszeren, s közülük is elsősorban a mind népszerűbb zongorán. A szalonok a politikai és diplomáciai kapcsolatépítésre, az irodalmi művek felolvasására, olykor kisebb színházi előadásokra is lehetőséget adtak, de a felső középosztály és az arisztokrácia zenés szórakozásának is a legfontosabb helyszínét jelentették, ám a 20. századra e rétegek is elszoktak a házimuzsikálástól, a szalonélettől. Frank Tibor kötete