Ircsik Vilmos legújabb könyve a realizmus és a groteszk, a pamflet és a szociográfia, a történelemelemzés és az emlékezés színes vonásaival telített birodalmába emeli olvasóját. Az író 2014 és '18 között született novellái egyszerre szövik egységbe, mélyítik el és távlatosítják korábbi tematikai irányait, valamint jelenítik meg sűrített módon kisprózai munkásságának poétikai értékeit. A svábság kitelepítése és az itt maradottak történeti zaklatása, az ötvenes évek kegyetlen: lelket, testet, jövőképet egyaránt szaggató megpróbáltatásai, a szigetvári Zrínyi Miklós jelen időbe repülése, a gyermek- és az ifjúkor emlékpillanatai, a szerelem, az erotika, az emberi kisvilágok egyedi atmoszférái és lélekrajzai egymást kiegészítve támadnak fel e művekben, s kapcsolódnak e mozaikdarabokból egy sanyarú történelmi időszakaszt kívülről-belülről átvilágító, szerves egységgé. A felnőtt- és gyermektekintetekben csillogó fényképszerű hűség, a humor, a magánélet bensősége - egészen a jelenig jutva - változatos nyelvi rétegek fordulataival s képeivel szólal meg. Az életteljesség igénye egyszerre képes az öröm és a fájdalom, a történelmi arculcsapás és a játék kifejezésére s a megrendültség közvetítésére - és a sorcsapásokon felülemelkedő, azokat is legyőző nevetésre.
