Szintén "segédmunkási-raktárosi száműzetése" alatt, 1951-56 között Inotán és Tiszapalkonyán írta meg Hamvas Béla Sarepta című esszénaplóját. Írásának címével (sarepta = olvasztás, finomítás) egyfelől új és igen nehéz élethelyzetének értelmét és távlatát jelölte meg, másfelől - Illés próféta szűkösségből bőséget teremtő sareptai történetére utalva - épp e nehéz periódus hatása alatt a benső erők és ellenerők felszabadulására igényt tartó várakozásának ad hangot. A legkülönbözőbb témákhoz fűzött naplószerű feljegyzések erőteljesen kapcsolódnak ahhoz a két jelentős gondolkodóval, Szabó Lajossal és Tábor Bélával kialakított szellemi munkaközösséghez, amelynek "csütörtöki megbeszélései" 1945-48 között zajlottak - jelentős hatást gyakorolva Hamvas számos későbbi művére is. I. rész Vádirat a szellem ellen A csütörtöki beszélgetések jegyzőkönyveiből Szabó Lajos kritikai megjegyzéseihez Három levél Szabó Lajoshoz II. rész Sarepta
