Otthonkereső - Novellafüzér - Benke László

Nem vagyok elégedett az életemmel. Dühös, mérges vagyok. Haragszom a világra. Könyvem első részében megírtam haragvásaimat, szerelmeimet, otthonkereséseimet. Családom, válásaim, gyerekeim, életem fontosabb történeteit Magyar János bőrébe bújva mondom el. Fölvillantom nagyszüleink, szüleink, önmagunk, gyerekeink és unokáink életét, múltunkat és jelenünket. Szükségünk van közös reménységünkre. A jóság és a szeretet karácsonyi fényében tisztán látjuk, hogy tőlünk függ Magyarország lelkiállapota, gyerekeink boldogabb jövője. Oly sok viszály helyett családjaink gyógyulását kell választanunk és segítenünk. Legnagyobb értékeimet apámtól és anyámtól kaptam. Fiatal koromban az Olvasó Munkás Klub volt szellemi otthonom. Tamási Lajost szellemi apámnak tekintettem, Varga Domokost Dombi bátyámnak szólítottam. Példaadóimról kötetem második részében szólok (Költők, szellemi apáim) Jó szakmunkás válhatott volna belőlem Tamási nélkül is, de a fejemet nem fölemelve hordanám, hanem lehajtva, szomorúan, mint a nehéz sorsúak közül oly sokan, akik sokkal békésebb és boldogabb életet érdemelnének. Széchenyi óta tudjuk, hogy milyen fontos a nemzet számára a "kiművelt emberfők sokasága". A forradalom családi fészkei voltak a '48-as olvasókörök, az egész országban. Kassák Lajos, Veres Péter és Németh László abban egyetértett, hogy a nép szellemi állapotától függ a nemzet emelkedése. Tamási Lajossal mi a magyar kultúra gazdagodásának lehetőségét a munkásművelődésben, a munkások cselekvő részvételében láttuk. Az anyag gyermekei ezért találkoztak rendszeresen a szellem gyermekeivel. Csepelt második szülőföldemnek tekintem. A könyv harmadik részében összefoglalom költői, írói, könyvkiadói pályám, életem.