Elegendő jelen kötet szerzőjének felfogásáról annyit megjegyezni, hogy sem kimerítő teljességhez, sem mereven megszabott szerkezethez, és egyáltalán, semmiféle, mozgásterét korlátozó szabályhoz nem ragaszkodott. A tőle elvárható igyekezettel arra törekedett, hogy azokat az epizódokat, egyéniségeket, történéseket jegyezze fel, akik és amelyek leginkább megragadták a fantáziáját, más szóval, amit a leginkább érdekesnek ítélt olvasói számára. Ezért magától értetődően a legek játsszák a főszerepet a következő oldalakon – a legelső, a legellentmondásosabb, a legdrámaibb, a legfurcsább és így tovább… Szeme előtt lényegében egyetlen követelmény lebegett – érdekes legyen! Ez igazán egyszerű szabály, amelynek betartása egyébiránt nem zárja ki a szerző szubjektív, esetenként sajátos megközelítését, ötkarikás utazásának fordulói, képzelete játéka tehát senkit se lepjen meg. Ennek az olvasót közvetlenül érintő további következménye, hogy – történjék ez bárhol, bármikor – ha kedvet érez rövidebb-hosszabb kalandozásra ebben a világban, nos, tetszése szerint ott üti fel a könyvet, ahol akarja, s máris részese lehet a karikák varázsának.” (Dr. Kamuti Jenő)
