Ne bánts, Virág!

„Az olvasónak a fönti címről valószínűleg egy operett jut az eszébe. És valóban: az a vidéki színház, ahol történetünk a jelen sorok írása előtt másfél évtizeddel játszódik, javában készülődött Hervé Nebáncsvirág című operettjének bemutatójára. Az operett próbái a szomszédban zajlottak, a nagyszínpadon. A produkció túljutott az első öltözés izgalmain, melyeket annak is észlelnie kellett, aki nem vehette ki a részét belőlük. A próba szüneteiben a kóristalányok, miközben kitódultak az ajtón, kipirult arccal énekelték: ťA siker, a siker, a siker – a színházi sikerhez mi kell?Ť Lökdösődtek, sikongattak, nevetgéltek; valósággal röpködtek, mint egy csomó kis veréb, akik egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy átváltoztak pacsirtává. ťJaj, mamámŤ – kiáltotta az egyik, miközben a kezét a hasára szorította –, ťnem bírom leállítani magamat!Ť A stúdiószínpadon egy mai magyar szerző munkája volt műsorra tűzve, afféle társadalmi dráma. A szerző nemrég érkezett a reggeli vonattal, ott ült a próbán, és csüggedt arcot vágott…” Így kezdődik a kisregény, mely olvasható szatirikus látleletként: kortárs drámaíró, kortárs dráma Magyarország valamelyik vidéki színházában. A hihetetlenül szórakoztató könyvben Márton ironikusan jellegzetes vonásokkal mutatja alakjait: a nagy rendezőből maradt kreatúrát, a színészgárdát, a vendégrendezést vállaló híres operettszínészt, és természetesen a szerzőt. A kiadó a következő mottóval indítja útnak zsebkönyvsorozatát: Egyre többet vagyunk úton. Utazunk hazulról a munkahelyünkre, faluról városba, városból falura, valahonnan valahová Európában. Cervantes szerint az út mindig jobb, mint a fogadók. Különösen ha egy jó könyvet olvashatunk közben. Az ÚTRAVALÓ sorozat éppen ezt kínálja: rövid, tartalmas és szórakoztató olvasmányokat az egyik megállótól a másikig.