Az emlékek és álmok különböző korokból származnak az idők kezdetétől a középkoron és a 18. századon át a jelenig. Az emberi élet állandó változása és a változatlan tér és természet, a történelem és a mítoszok, apokrifok világa, az egyén emlékei és a kollektív tudattalan archetípusai együtt alkotják az örök hely végtelen valóságát. OLGA TOKARCZUK (1962) a kortárs lengyel próza kiemelkedő alkotója. 1997-ben elnyerte a Ko?cielski Alapítvány díját. 2008-ben Begunok című regényéért megkapta a legrangosabbnak számító lengyel irodalmi díjat (NIKE). Eredeti végzettsége szerint pszichológus. Egyetemi tanulmányai idején önkéntesként viselkedészavaros serdülők pszichiátriai gondozóintézetében dolgozott. 1985-től terapeutaként praktizált, és Jungot tanulmányozta, ami hatással volt írásaira is. 1989 óta tizenöt könyve jelent meg, köztük regények, novellák és esszék. A kritika kezdettől fogva a lengyel irodalom élvonalában emlegeti, de könyvei a szélesebb közönség körében is rendkívül népszerűek. Elbeszéléskötete (Sok dobon játszani) és két regénye (Az Őskönyv nyomában; Őskor és más idők) után most egyik legsikeresebb regényét kapja kézhez a magyar olvasó: a Nappali ház, éjjeli ház (1998) megjelenésekor elnyerte a NIKE közönségdíját, azóta huszonegy nyelvre fordították le. KÖRNER GÁBOR (1969) fordító, lengyel és ukrán szakon végzett az ELTE-n. 19961998 között a JAK Világirodalmi Sorozatot szerkesztette. 1999-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjasa, 2006-ban Babits Mihály-ösztöndíjas volt. 2005-ben a Lengyel Köztársaság kulturális minisztere a Lengyel Kultúráért Érdeméremmel tüntette ki. 2011-ben József Attila-díjat kapott.
