Miért ír az ember? - Kérdezték tanítványaim - Somos Béla

Valóban elhangozhatott, akár középiskolai irodalomórán, akár másutt - de felvetődhet írókban, írók között is, beszélgetve, tűnődve, vitázva: miért ír az ember? Somos Béla könyve ennek a kérdésnek ered nyomába, végigjárva a betűvetés történetét a barlangrajzoktól az ékírásos agyagtáblákon és Gutenbergen keresztül a hangoskönyvekig, az írásra késztető okokat klasszikusok hosszú sorával példázva Horatiustól, Balassitól kezdve Aranyon, Babitson át József Attiláig, Vas Istvánig. A kötet második felének ezredfordulós ars poeticái egy 1997-1998 körül tervezett antológia emlékeivel vezetnek át a közelmúltba, hogy a szerző az akkor alkotó, mára már sokszor csak műveik révén köztünk élő költők (többek között Faludy György, Határ Győző, Nagy Gáspár), valamint megannyi kortárs, így Kiss Benedek, Serfőző Simon, Baranyi Ferenc és mások - hitvallásról vagy olykor annak hiányáról szóló - verseivel és leveleivel, majd saját zárlatával próbálja körvonalazni a választ kérdésünkre: miért ír az ember?