Márai Sándor: A teljes napló 1967-1969

"A tizenöt éves létezés New Yorkban kiégette önmagát. Méregdrága, lelketlen, embertelen, kapcsolatnélküli az élet a New York-i gettóban. Ezt be kellett fejezni. Nyugdíjasan, krajcárosan beleöregedni a New York-i proliságba – ezzel nem tartozunk fogadott hazánknak, Amerikának. Ezért tegnap délután hat órakor átrepültünk a Pan American egyik száznegyven személyes utasszállító repülőgépén Európába. Csodálatos repülés volt; szervezési és technikai remekmű; száznegyven utas, [állandó kiszolgálás] figyelem, udvariasság és olyan technikai bravúr, amiről negyven év előtt, amikor Lindberghet vártuk néhányan a Párizs-környéki repülőtéren, senki nem álmodott. Ugyanakkor elképesztően prolis volt ez az utazás: mint harminc év előtt a személyvonat második osztály. Bőgő gyermekek, tenyeres-talpas mamák, fiatal és öreg ki- és visszavándorlók, proliság. Lehet, hogy harminc év múlva ilyen prolis rutin lesz az űrrepülés."