A Pelso tó* és Aquincum között félúton elterülő Gorzium települést Traianus római császár 103-ban nevezte ki Alsó-Pannónia provincia székhelyévé, később városi rangot is kapott. Elegáns hivatali épületek épültek, katonai tábort létesítettek a közelében, egyben tartományi gyűlések helyszíne lett. 193 és 284 között élte igazi virágkorát, ekkor emelték a Császárok templomát (uralkodók panteonja), további hivatali és lakóépületeket, valamint egy tízezer négyzetméteres villát, amiben a tartomány első embere lakott családjával. A korszak vége felé egyre sűrűbben barbár vizigót törzsek törtek be a térségbe, végig rabolták a várost, és a helytartói villát lerombolták. A lakosság elrejtette értékeit, elbújt, majd egyre többen elmenekültek, elköltöztek… Az ókori város feltárása, rekonstrukciója több évtizede elkezdődött, és ma is tart. Egy polgárdiban élő fiatalember, Sümegh József, egy barátjával 1975-76 között titokban ásogatni kezdett a területen, és a villa fűtéscsatornájában, egy nagy vörösréz tárolóban ezüst tálaló készletet talált, meg egy csupor római aranypénzt. Úgy döntöttek, hogy a leleteket nem szolgáltatják be az államnak, az ezüst edények Sümegh, míg az aranypénzek a barátja tulajdonába kerültek. A fiúk árulgatni kezdték a műkincseket kézen-közön és az Ecseri piacon. Sümegh bevonult két éves katonai szolgálatra Pápára, ott is fűnek-fának dicsekedett, és mesélgetett a leletekről. 1980-ban leszerelés előtt haza engedték szabadságra, majd másnap hajnalban egy a lakhelyéhez közeli hegyi földpincében felakasztva találtak rá. Kérdéses volt, hogy egy héttel a leszerelése előtt öngyilkosságot követett el, vagy megölték? Évtizedekig senki nem tudta, hogy mi lett a nagy értékű ezüst lelet sorsa… *A Balaton latin neve