Egy belga revolver - avagy mit és éltünk itt meg voltaképpen? - Kukorelly Endre

A magyarok magányosak. Hajdan dorongok, vasak és Erő, csupa kétség és baj. Nincs (három a magyar) igazság. Történelmük túl érdekes, túl van rántva, túl sok benne a szép, és baszottul nem igazságos. Sok a király, személyesen nekem pedig feltörte a lábam a cipő az első plenárison. Lágy a szívük. Nem tudják rendesen elhagyni a nőket. Kivár, lapít, hátha történik valami. Odaszorítja az arcát egy édes, édes nő hasához, hallgatja a krutyogást. Hülye a szisztéma, nevetséges, de nem vicces, olyan rendelkezéseket hoznak, hogy attól nem veri ki őket a hideg veríték, mert vigyáznak rá, hogy ne figyeljenek oda. Általában nem jó semmi, bár nekem jó. Szokásuk érzékenykedni, erős a hajlam az érzékenykedésre. Az érzelgősségre, a túlzott meghatódásra. Jó szív, nem jó rendszer. Jó (, de csak) a(z olasz) fagyi. Kutya se figyel rájuk, nem beszélgetnek velük, ha beszélgetnek, akkor nem úgy. Nem azon a nyelven. Nem értik meg őket, úgy tesznek, mintha nem értenének magyarul. A nyeregben fölállva, megfordulva, vágtában hátrafelé nyilaznak. Volna puskaporunk, tudom, megbánnátok!