Az éggel egyenlővé - Sebők György

Idős katolikus lelkipásztorok úgy tartják: egy frissen felszentelt pap reverendájának suhogásában hallani lehet Isten hangját. Ezzel a lírai megfogalmazással arra utalnak, hogy egy fiatal pap különleges intenzitással indul el hivatása útján, élénkebben részesül a transzcendenciából, hiszen a Titok forrásvidékén jár. Bizonyára így van ez az irodalomban is: egy pályakezdő költő lendülete, érzékenysége, hangjának elevensége utánozhatatlan, az évek múlásával sajnos megszűnő jelenség, és egy bemutatkozó verseskönyvből kihallatszik a Líra múzsáinak suttogása. Az 1992-ben született, azaz éppen harmincéves Sebők György első verseskötete ezt az élményt nyújtja: rálátást a költészet, az egyéni ihlet és tehetség forrásvidékére. Valami elkezdődik e könyv lapjain, valaki bejelentkezik; előbukkan egy alkotó, egy gondolat- és formavilág, egy hang, és útjukra indulnak képek, sorok, szövegek. Ki tudja, barangolásuk meddig tart, milyen tartományokon keresztül, és végül hová fognak megérkezni? Jelenleg a kezdet misztériumát figyelhetjük - ez pedig nemcsak az idősebb pályatársak számára érdekes, tanulságos, de a bármilyen életkorú Olvasónak is.