A mindennapit ma

Lanczkor Gábor most prózaíróként mutatkozik be. Különös atmoszférájú, remekül megírt kisregénye Itáliában játszódik: az árvaság és a kiskamaszok megrendítő története elevenedik meg a műben. "Voltak többen is a kölykök között, akik valamely magasrangú egyházi vagy világi méltóság baldachinos ágyából kerültek Fülöp oltalma alá. Ezek leginkább a szegényebb, vagy a külső városnegyedekből való proletárfiúk voltak, akiket könnyen el tudtak csábítani néhány alkalomra, vagy akár huzamosabb időszakokra azok, akiknek volt erre pénzük. A függő helyzet általában addig tartott, míg csak meg nem unták és le nem cserélték őket másokra. Ritkább volt az, hogy ők maguk jöttek el ide a házba az otthoni nyomorra rálicitáló aranyfüstös csábítás elől, a pénz ellenében sem viselve el tovább a testi kényszert. Sem azt, ami otthon visszavárta volna őket. Ez is előfordult már, sőt olyan is, hogy ismerte egymást kettő az egyik nagy palota hálószobájából. Így szedte össze Fülöp a régebb óta nála lévő Giuseppe révén az utcáról a Giancarlo nevű kölyköt. Ez a fiú volt az, aki egy fél éve tűnt el. Akiről azóta sem derült ki, hogy hova lett. Noha Cassio láthatóan más volt, mint emezek itt, az atya mégis esküdni mert volna, hogy ez a csinos, egészen előkelő módon csúnyácska fiú sem olyan romlatlan, amilyennek megszeppentségében tűnik itt."