A kislány, aki istent játszott (Dan Lungu)

Az általános iskolás kislány a nagyszüleivel él egy romániai kisvárosban, miközben óvónő anyja Rómában cselédként dolgozik, hogy ezzel segítsen a család anyagi helyzetén. Az anya négy éven keresztül nem látja gyermekét, a kislány pedig elhagyatottságában kitalál egy magányos játékot: sivár, lakótelepi toronyház tetején Istent játszik. Elképzeli, hogy varázslattal befolyásolni tudja a profán dolgokat, megváltoztathatja a sorsszerűen bekövetkező eseményeket. A vágyak és a brutális valóság feszültség végigkíséri a történetet a regény romániai és olaszországi helyszínein. Az idősebb és fiatalabb nemzedékek érdekei valamint a keleti és nyugati életformák közötti különbségekkel nap mint nap szembesülő édesanya, a hasonló sorsú, megalázott,és számkivetett honfitársak között talál menedéket és barátnőt Róma távoli külvárosában, így saját tapasztalatai a menekült sorstársak színesen kalandos, érdekfeszítő élettörténeteivel is kiegészülnek. A várva várt, de mindig késleltetett hazatérés, a többször megálmodott karácsony a kislány meg az édesanyja számára is tartogat meglepetést.