A 77 fejű herceg éneke - Kellerwessel Klaus

Klaus kivételes tehetség. Egyszerre visszhangzik mondataiban Szophoklész, Büchner, Genet, Lorca és Brecht, hogy egy kaotikus, mégis értelemmel teli kórussá álljanak össze. És a hagyománytörténettel tökéletesen tisztában van. Nem véletlenül írja Szerenád című versében: »Minden lépésem holtakon tapos.« De ami még ennél is fontosabb: ennek a kórusnak hatalmas szíve van – talán nem is egy – és mindig az áldozatokért dobog. A kellerwesseli poétika hetvenhét fejjel kiált nemet, és húszmillió tenyérrel int megálljt a zsarnokságnak: hol a kongói belga népirtásokkal szemben emel szót, hol a salgótarjáni üveggyár perifériára szorult dolgozóiért száll síkra. Úgy izzik benne az empátia, mint egy kohó, és ezzel a hővel öblösíti, formálja költői, drámaírói nyelvét egészen egyedivé és reményeink szerint maradandóvá.” (Závada Péter) „Jó könyv, okos, vad, csapongó, de mégis kordában tartott ötletzuhatag. Ott figyel mögötte a drámatörténet a görögöktől az abszurdig és tovább, de mégis, már-már a szemtelenségig szabad. Olvasása közben el lehet gyönyörködni egy született író, Kellerwessel Klaus indulásában: hogyan jár az agya, hogyan ront neki vakmerően saját nagyszabású látomásai megírásának, milyen csapdák környékezik, hogy kerüli el ezeket, vagy lép beléjük bátran, és hogy az ördögbe nem bukik bele.” (Kemény István) Kellerwessel Klaus húszéves pszichológia hallgató. Első kötete A 77 fejű herceg éneke két versből, két színdarabból, és Klaus hozzájuk készített illusztrációiból áll. A könyv egésze Prágai Tamás díjat nyert, és a benne található egyik színdarab különdíjas lett a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház drámapályázatán.