Virág a roncstársadalomra - Benke László

Sötétségből jövök, a világosságot keresem. Az Ige az igazi világosság. Rovom érte földi utjaimat, régi dudásként fújom a dudám, ameddig fújhatom. Elnyűhetetlenek vagyunk, barátom, még szükség van ránk. Barátságunk felejthetetlen. A pokol itt van körülöttünk, benne vagyok én is, mint a népem. Itt a mennyországom is. Ott is, itt is sokszor átéltem incselkedéseket, nem ismertem fel minden csalást. Látom az ember gonosz tetteit s olykor mennyben vagyok, máskor pokolban. Míg élni kell, itt kell élni, itt szeretek. A mennyet körülöttem mindig könnyen észrevettem, igazát a népnek fújtam, hazudni nem akartam, legföljebb keveset tudtam. Mindig keveset tudtam. Mivé lettünk! Akár meghallotta sóhajom az Isten, akár nem, akár észrevett a népem, akár nem, már 50-60 éve krajcáros költő vagyok, 32 éve krajcáros kiadó, így ver visszhangot a szívem, amíg csak ver. Nyugodj meg, ne félj, nem halsz meg, nem halunk meg. Elnyűhetetlenek vagyunk Magyarok, Istenem, Barátom, Szerelmem.

Krajcáros tolvaj tánca
Ha volt is a szívemben egyszer már kincs,
holnap már nem lesz a szívem sem itt.
Üres kézzel jöttem, úgy is megyek el,
tele lesz a zsebem szeretettel;
csak kíméld meg tőlem a filléreket.
Rám egyet se pazarolj soha Uram,
bűnös egy lagziban fogy el utam,
nyugodjon szíved, én veled leszek,
látod-e vándorod, hozzád megyek.
Az úton még egy-kettőt bukfencezek,
hogy neked is elég sok pénzed legyen,
ezek míg ölnek vérben is fürödnek,
tiltakozz bátran, én lopok neked,
krajcáros tolvajod vagyok s leszek,
csak Uramfia, te bűnbe ne ess!