Útirajzok - Hunok Nyugaton, Téli utazás, Halfejű pásztorbot, Szentföldi magyar vándor
Cs. Szabó László (1905–1984) számára az utazás egyszerre külső és belső késztetés – vágy, a vándorszenvedély székely örökségéből és sorskényszer, ami egyszersmind zarándoklat is. Cs. Szabó ötvenes-hatvanas években írt, tematikus könyvekbe foglalt esszéi – Hunok Nyugaton, Téli utazás, Halfejű pásztorbot, A nyomozás (jelen kötetben Szentföldi magyar vándor) – formailag útibeszámolók. Az utazás természetesen nem csak az emberi szabad helyváltoztatás öntudatának reprezentatív cselekedete: az emigráns létezés fölöttes értelmét is magába foglalja. Végső célja – ha létezik ilyen – az európaiság morális-kulturális alapidentitásában való megerősödés s ezzel egyidejűleg az ebbe tagozódó magyar küldetés beteljesítése. Iránytűje a megismerésvágy, kalauza az egyetemes műveltség. Mint egyébként, egyébkor is. Csoda-e, ha ebben a világban egyik német muzsikus a másik németnek: az ifjú Mozart az öreg Haydnnak olaszul ajánlotta atyai szeretetébe hat, újszülött vonósnégyes gyermekét? A monarchia, mint politikai test, mindig ingott a lábán, de ebben az örökké széthullni készülő, ormótlan testben majdnem megszületett a közös európai műveltség, amikor Savoyai Jenő győzelmei után olasz, spanyol és francia oltóágakkal nemesedett a német, magyar, lengyel, cseh, dalmát és ukrán törzs. Azok az oltóágak utolsó szálig letörtek aztán a napóleoni világorkánban.
