1526 augusztusát írják a kalendáriumok. Dél felől hatalmas sereg tart Magyarhon felé. Olyan ellenség, akinek az eljövetelét sokan rettegve félik hosszú évek óta: I. Szulejmán oszmán-török hadserege. Ez a sereg a magyarok végzetét hordozza; vér, halál és rabszolgaság ígéretét. A hely neve, ahol II. Lajos magyar király meg akarja állítani a végveszélyt: Mohács.
A túlélő magyar és szövetséges vitézek együtt mentik az életüket és bosszúra készülnek; gyászuk és haragjuk tüzeli őket. A szultán csapataival a nyomukban vereségek és győzelmek kísérik őket. Szulejmán Buda felé veszi útját, lenyűgözi a város szépsége és kincsei, egyelőre csak a kifosztását tervezi.
A törökök útját mészárlás, felperzselt falvak, holttestek szegélyezik. Az életben maradt férfiak, nők, gyerekek és öregek csatlakoznak a hátráló csapatokhoz. A menekülők létszáma nőttön-nő, több tízezres áradattá duzzad. Az oszmán sereg kegyetlen csatákban csap össze a mind sikeresebbé váló menekülőkkel, a szégyenletes kudarcok miatt végleg le akarnak számolni a gyaurokkal.
A harcok viharában egy hősies nemesúr, Dobozi Mihály és hitvese, Farmos Ilona próbálja túlélni a túlélhetetlent. Szerelmük és bátorságuk sok viszontagságot kiáll, de hátravan a végső próbatétel, mert a döntő összecsapást egyik fél sem akarja elkerülni.
A csatahely neve: Marót.
