Boros István (1953-2005) író, újságíró, szerkesztő
AZ ELTE jogi karán szerzett diplomát, majd a Magyar Nemzet munkatársa lett, s neve két évtizedig összefonódott az aranykorát élő napilappal. Nagy visszhangot kiváltó riportjai országos ismertséget szereztek neki, a riportrovat vezetőjeként pedig iskolát teremtett. 1997-ben megvált a laptól, és a Népszava főmunkatársaként dolgozott tovább. Ő szerkesztette az újság kulturális mellékletét, a Szép Szót. Munkái számos orgánumban megjelentek, dolgozott rádiós szerkesztőként is.
Életében három könyve jelent meg: a Narkó blues című szociográfia, melyet Vértessy Péterrel közösen írt (1986), valamint két regény, a Patkánykölykök (1989) és a Bronzugatás (1992). E könyv írásai kötetben most jelennek meg először.
Írásai szomorú tükrei a világnak, a sorsnak, a körülményeknek kiszolgáltatott emberek életének - ahogy egyik riportjában írja: itt nincsenek felvidító, boldog történetek -, de mindig személyesek is, róla is szólnak. Ha megkülönböztető jegyet keresünk hasonló zsánerű kortársaihoz képest, ezt a mindig érezhető bentlétet nevezhetjük annak. Érzékletes, valóban irodalmi stílusa mellett ez a motívum az oka annak, hogy miközben a nyolcvanas, kilencvenes évek szülöttei ezek az írások, egyúttal időtlenek, megállják a helyüket harminc évvel később is, ahogy jeles elődjei írásai is fennmaradnak a múló évek rostáján.
