Születhet Magyarországon harmadgenerációs holokausztregény, ha nem tudjuk, mi történt a nagyszüleinkkel? Miért van időutazás a zsidó amerikai regényekben? Magyar zsidó irodalomról beszélhetünk-e, ha nem merjük kimondani, hogy zsidó? Miben különbözik Észak-Amerika és Kelet-Európa kortárs holokausztemlékezet-irodalma? És vajon miben hasonlít egy péksütemény a büszke zsidó identitástudatra? Többek között ezekre a kérdésekre keres válaszokat a Távolságok könyve.
Közép-Kelet-Európára az amerikai zsidó közeg óhazaként tekint, és ezáltal a múltba helyezi. Ez a szemlélet éppen azokat teszi láthatatlanná, akik ma itt élnek, alkotnak és gondolkodnak.
Ebből a kitakart pozícióból kínál kiutat a Távolságok könyve azzal, hogy ütközteti a két nézőpontot. Részletes műelemzéseken keresztül bemutatja a globálisnak mondott - de valójában amerikai - másod- és harmadgenerációs holokausztdiskurzust, emellett pedig új szempontokat kínál a magyar holokausztemlékezetirodalom megértéséhez és komparatív vizsgálatához.
