E könyv szerzője, e riportok írója gyalogos szegényemberként ballagta végig a történelem éles kanyarjait. Egyre több autót látott elsuhanni maga mellett. Ő nem bánta a suhanókat. Ment a maga útján, a két rossz, bütykös lábán ebek harmincadjára került gyárakba, halálra ítélt bányákba, jajongó falukba, ment Tiszántúlra és Dunántúlra, trianoni határokon túlra, emberek közé. A kesernyés mosolyú vándort régi ismerősnek, jó barátnak fogadták el mindenütt. Az első szembenézésre megnyíltak előtte a sorsok, a szájak, a szívek. Így született ez a minden ízében igaz, minden szavában hiteles és izgalmas híradás a magyar valóságról, amelyben nyakig benne éltünk, és élünk, s amelyről mégis olyan fájdalmasan keveset tudunk. Benke László könyve az első teljesnek mondható körképet tárja elénk az éleskanyar éveinek a maga kínjára maradt, tétován talpaló magyarságáról.
Varga Domokos
Benke László kötete tudatosítja bennünk, hogyan vonul(t) át a történelem - most is, mint mindig - a kisemmizettek, az alulra szorítottak feje felett.
A szerző elsősorban arra volt kíváncsi, miként élte meg a rendszerváltás folyamatát a nép - városon és falun, határon innen és túl. A lehangoló kép hátterében rejlő okokat is feltárja: a leépülés már a Kádár-korszak utolsó évtizedeiben elkezdődött. "Csepelen ugyanúgy, ahogyan az angyalok földjén. Ki felelős mindezért? Azok akarnak itt kapitalizmust csinálni, akik elrontották a szocializmust is?" Miért nem váltak be a "rendszerváltáshoz" fűzött reményeink? - Erre a mindnyájunkat gyötrő kérdésre is választ kapunk a kötet írásaiból.
G. Komoróczy Emőke
