Vajon mit keresett lázasan Térey János a dráma műnemében, amit másutt, versben vagy prózában nem talált meg? Bizonyára az élő színházzal való kapcsolatot is, ami megadatott némely művének, amikor színre került. De valami mást is, amit a dráma sokkal élesebben, nyersebben tud megragadni, még ha Térey tollán éppen versben születik is. Azokat az ütközeteket, harcokat viszi színre nagy formátumú terekben, amelyek emberek és világok között mennek végbe egy bibliai(nak látszó) tájban, a debreceni metróban, egy budai luxusvendéglőben. Ezek a sűrű tör ténetek - amelyekben a szereplők olykor csak beszélgetnek egy étteremben - egyszerre hétköznapiak és ószövetségi léptékűek, kapcsolódnak a kortárs időhöz, de az öröklét felől is láthatóak, fenségesen tágasak és ismerősen egyszerűek. A drámaíró Téreyt mindig a nagy irodalmi hagyományok és formák, a nagy történések, a társadalmi elit sokszor elbukó figurái érdeklik. A mi világunk ez - a közönyé, cinizmusé, bűné, felkapaszkodásé, versengésé - költői fénytörésben. - Tompa Andrea
A borítókép Antal Csaba díszlettervének (Lót. Szodomában kövérebb a fű, 2019, Örkény Színház) felhasználásával készült.
TÉREY JÁNOS (1970-2019)
