A kötet esszéi és nagytanulmányai az identitásváltozatokat elemzik a rendszerváltozások utáni Kárpát-medencei, határon túli magyar irodalomban: részleges pályaképben vizsgálja Gion Nándor áttelepülése után írt prózáját, Szőcs Géza életművének utolsó szakaszában a magyarság nemzettudatának a korszerű újraértelmezését, Szilágyi István 1990?91-es romániai forradalmat értelmező közéleti esszéit, Lőrincz György emigrációs regényét. Dsida Jenő kapcsán vizsgálja a határon túli magyar irodalom integrálódását, problémafeltáróan elemzi a jelenkori szlovákiai magyar irodalmi élet megosztottságát, továbbá 1968 meghatározó szerepét Grendel Lajos és Nagy Gáspár műveiben, kimutatja Szilágyi Domokos kultikus Petőfi-versének egzisztencialista vonatkozásait, s elsőként közöl pályaképet a költő és drámaíró Lezsák Sándor életművéről. A kötet végén Pécsi Györgyivel készült irodalomtörténeti beszélgetésben feltárul a szerző pályaképe, erkölcsi és esztétikai mély elköteleződése a nemzeti értékek iránt.
