Politikai szabadelvűség - John Rawls

Rawls a tolerancia eszményét az elvonatkoztatás új szintjére emelve - azt általánosítva és elmélyítve - egy olyan demokratikus szabadelvűséget ajánl, amely nincs kitéve a helyi szűklátókörűség, szektásság, elitizmus vádjának, s jobban megfelel a demokrácia adott történelmi és társadalmi feltételeinek.
(Joshua Cohen: Demokratikusabb szabadelvűség)

A vallási és világi többféleség kérdésére összpontosítva [Rawls] világossá teszi, hogy a felfogás minden eszméje, beleértve a tiszteletét és a méltányosságét is, politikai összefüggésben van kialakítva, »szabadon álló« politikai felfogás része, amelynek persze mély etikai tartalma van, de sem tartalmában, sem igazolásában nem függ olyan metafizikai, ismeretelméleti vagy vallási tanoktól, amelyekről feltételezhető, hogy minden polgár osztozik bennük.
(Martha Nussbaum: Politikai szabadelvűség - egy újraértékelés)

Csak mert a szabadelvű társadalmak egy hosszú időszakon át kudarcot vallottak abban, hogy igazságos és szilárd politikai rendet teremtsenek, megfelelve a kölcsönösség egy elfogadható mércéjének, jó okunk van-e azt gondolni, vagy remélni mindazonáltal, hogy ez nem elérhetetlen politikailag, kellő erőfeszítéssel? Kell-e aggódnunk amiatt, hogy a szabadelvűség legvonzóbb formái a gyakorlatban esetleg fenntarthatatlanok? A tekintélyuralom felé fordulás határozott politikai elutasítása és az amerikai társadalom hatalmas egyenlőtlenségének radikális csökkentése alapot adna a derűlátásra, nem csupán az ország jövőjét, de a szabadelvű politikai filozófia életképességét illetően is.
(Samuel Scheffler: Trump rawlsi kórképe)