Piros, fehér, zöld - avagy An Englishman in Hungary - David Bailey

Elismerem, hogy ti (mármint magyarok) találtátok fel a golyóstollat, a gyufát, a dinamót, a Rubik-kockát, a holográfot, az atombombát és a hátravont középcsatárt (bár ez utóbbi vitatható), de nincs köztetek olyan, aki tudna jó teát készíteni. Egy sincsen. Ehhez még Frei Tamás sem ért. Biztos van üzleti vénája, sőt emellett még írni is tud, legalábbis a magyarok úgy veszik a thrillereit, mint a cukrot, de a teája… hát az nem tea. A fekete tea tejjel – na, az tea.

David a dél-londoni Croydonban nőtt fel. Dolgozott kulcsmásolóként, postásként, csomagkézbesítőként, légkondiszerelőként és gondozóként öregek otthonában. Vezetett emeletes buszt Londonban, aztán hostelt és antikváriumot a Semmelweis utcában. És írt egy könyvet az Aranycsapatról. 2001. január 2-án, Zámbó Jimmy halála napján érkezett először Magyarországra. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal köztünk él. Lakott Gyulán, Debrecenben és Budapesten, keresztül-kasul bejárta az országot, és még ma is, ahol csak tud, beszédbe elegyedik a hétköznapi emberekkel. És még mindig tudnak neki meglepetést okozni a magyarok. Ezekből az élményekből született ez a könyv.

Az angol David Bailey (1971) több mint negyed évszázaddal ezelőtt Magyarországot választotta második otthonául. Imádja a focit és a bokszot. Ki nem állhatja a politikailag korrekt nyelvet. Fanatikus Crystal Palace-szurkoló.