A palócokat a XIX. században Mikszáth Kálmán emelte be az irodalmi köztudatba. A palócság létének megismertetésében, hírnevének megalapozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett egész írói munkásságával. Az biztosan állítható, hogy a 19. század folyamán, amikor a kialakulóban lévő néprajztudomány először fordult érdeklődéssel feléjük, ez a név lekezelő, sértő gúnynév volt, amelyet elsősorban a déli, alföldi vidékek lakói használtak a nyári idénymunkára odaérkező, különös tájnyelvet beszélő idegenekre.
Az elterjedt tágabb értelmezés szerint a palócok lakta területet nyugaton a Garam, keleten pedig a Sajó vagy a Hernád folyók határolják. Lakóinak tájszólása, gazdag, kis tájanként is változatos viselete, táncai, népi világszemlélete a palóc folklór szerves részét alkotja. Ez az antológia Heves és Nógrád vármegyék kortárs íróinak, költőinek, képzőművészeinek alkotásait tartalmazza méltó emléket állítva a palóc élet szépségeinek, nehézségeinek.
