A haiku az egyik legjellegzetesebb japán versforma, amely a XVII. században alakult ki. A műfaj egyik első és legjelentősebb képviselője Macuo Basó (1644-1694) volt. Már Basó korában is több haikuiskola jött létre, amelyek sajátos stílust képviseltek. A XIX. század végéig tartott a klasszikus haiku korszaka, majd a XIX-XX. század fordulóján a műfaj kifejezésvilága, nyelvezete és motívumrendszere nagyban megváltozott, innentől beszélünk modern haikuról. Ez a modern haiku aztán az egész világon elterjedt, és napjainkban óriási népszerűségnek örvend.
Az 2018-ban megjelent Sorslángocskák című verses könyv után Szentkirályi Fittler József ismét különleges haikukötetet tár elénk, melynek egyes haikui a legapróbb növényektől és állatoktól kezdve az egész univerzum dimenziójáig magukban foglalják a világot, ezáltal a kötet a létezés minden szintjét felvonultatja.
Szentkirályi Fittler József elkötelezett a haiku műfaja iránt. A költő a klasszikus haiku szabályait követi, de gondolatai, érzelmei a mai embert is mélyen megérintik. Költészetének filozófiáját Ottlik Géza idézésével tette érthetővé. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság, a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele. A kötet valamennyi darabjában felfedezhetőek a négy évszak természeti képei, s az általuk közvetített érzelmek valamelyike.
