- A halott Isten túlélője önmagára ismer - olvashatjuk Erdős Attila ötödik, legújabb verseskötetében, amelynek célja nem kevesebb, mint választ találni arra, nem érdemesebb-e választott töredékké formálni az ént, mint előre elrendelt egészként élni?
Erdős új kötete révén egy fordított énkeresés törékeny útját járhatja be az olvasó, amelyet - tükörré illesztve össze - újra és újra széttör a definiálási vágy. A kötetben található, épp harminchárom rövid, dinamikus vers e vágy-motívum pontjaként villan fel, mindig más megközelítési módot kínálva, és ezeket a felvillanásokat köti össze felsőbb erőként a lírai én egy olyan képpé, amely az emberi természetből adódóan sohasem készülhet el teljesen. A szövegekre jellemző képiséggel lépnek párbeszédbe Tellinger András grafikái, amelyek elejétől a végéig hangsúlyosan jelen vannak a kötetben. Shakespeare négyszáz évvel ezelőtti híres kérdése így szól: "Lenni vagy nem lenni?" E kérdésre a szöveg paradox kijelentéssel felel: lenni és nem lenni. Nincs kérdőjel, nincs választási lehetőség, csak a szembenézés: róni a megismerés módozatainak végtelen köreit.
