A kötet versei ezúttal Pethő Lorand fordításában szólalnak meg, aki szerint Traian verseit úgy kell olvasni, mintha az ember egy objektív mögött állva, minden percben azt látná, szemeivel kameraként rögzítve, ami éppenséggel abban a pillanatban történik.
Ezek a "képeslap-versek" a román irodalomban igen elterjedtek, a módszer pedig igen eleven valóságot kreál, ahol nemcsak a sorok
fájdalmát érezhetjük lépten-nyomon, de végtelen finomságát is az olyan passzusoknak, mint: "a mi párbeszédünk vérzik,/A FÉNY EGY HATALMAS HÓGOLYÓT TOLOGAT/A VILÁGMINDENSÉG PÁRBESZÉDÉBŐL." vagy "fejem búbjára állva sem emlékszem már,/miért fészkelődik az éjszaka keblemben,/az a hatalmas vadállat,/mindenhol jelen,/mint egy világösszeesküvés.", megint máskor "a megérinthetetlen csillagrendszert/dagasztod félelmedben.".
Traian Pop Traian 1990-ben emigrált Németországba román-német feleségével, majd felvette a német állampolgárságot.
