Odüsszeusz bolyongását beszéli el, tíz évig tartó útját haza, Ithakába, ahol hűségesen várja őt hitvese, Pénelopé, kapzsi kérők hadától körülvéve. Bolyongásai közben csodás kalandokat él át, szerelmekkel, varázslókkal, szörnyekkel találkozik, sőt még az alvilágba is leereszkedik, s ott viszontlátja halott bajtársait. "Az Íliász a jelenvalóság költeménye" - mondja Szerb Antal. "Az Odüsszeia a távolság eposza, az utazásé. Az első romantikus mű, azt lehetne mondani, mert benne jelenik meg először a nosztalgia. Egyik angol fordítója pedig úgy jellemzi, hogy ez az első regény, és noha a regények hosszú sora követi, egyáltalán nem bizonyos, hogy nem a legjobb-e. De nemcsak azért nem avul el soha - figyelmeztet Devecseri Gábor -, ami a világirodalom nagy regényeivel közös sajátsága, hanem azért is, ami a regénytől megkülönbözteti. Az eposz -az a varázsszőnyeg, mely, akármilyen roppant nagy is a kerülete, repülni tud -, mert vers volta röpíti: a szereplői egész nagy hadát könnyen hordja a hátán."
