Most nem akarom mondani, mert villamoson vagyok - Pereszlényi Erika

Elcsípett mondatok, történetek 2011–2024-ig - Így vagytok ti. Vagy mi? Tőlünk hangos az utca, a tér, velünk döcög a busz, a villamos, a vonat. Itt élünk. Együtt. Azok, akikre soha senki nem figyel. Azok, akik csak önmagukra. És azok, akik másokra (is). Pereszlényi Erika például mindenkire. Szenvedélyesen és derűsen – de kajánság nélkül. Bátor hallgatózó, empatikus fülelő. Mindennapi szópolaroidokat exponál. Előhívja és közszemlére teszi az agyában rögzített felvételt. Nem retusál, nem manipulál. Felmutat. Nem elemez, nem bírál. Egy könyvnyi hangminta-pillanatlenyomat, lét-tükröződés: a csiszolatlan részletek sejtelmesen tiszta arcközeliket adnak ki, a miniatúrákból összerendeződő csoportképek várostablóvá, országpanorámává szélesednek. Nézzük-szagoljuk-hallgatjuk a színes élet-jeleket, az egybesöpört ízes sorsmorzsákat; mosolygunk (olykor nevetünk): azt képzeljük, képet, nem tükröt látunk. Ez itt nem én vagyok, nem ilyen vagyok. Biztos? Egyik sem? - Upor László, dramaturg, műfordító, egyetemi tanár