A Madách-életmű fogadtatástörténetének egyik különös mozzanata, hogy Madách deviáns szerző - sehogyan sem illik bele saját kora irodalmának összképébe; a polgáriasodó-városiasodó, nyelvileg megújuló, a modern nyilvánosság keretei közt kibontakozó irodalom közegében irodalmi ambíciókat dédelgető vidéki nemesként jelenik meg. Ízlése, irodalmi tájékozódása, nyelve jelentősen különbözik a meghatározó main stream-től - drámáira, lírai műveire, sőt értekezéseire valamelyest a műkedvelő árnyéka is rávetődik.
Ebből az életműből magaslik ki Az ember tragédiája, amelyben igazolást nyer Madách különutassága - ám a kivételes siker sem feledteti, hogy a Tragédia - még műfajával is - idegenszerű jelenség a korban, s hogy többi művével szerzőjük nem tudta elérni ezt az áttörést. Madách - a fogadtatástörténet minden ellenkező törekvése dacára - lényegében egyműves szerző maradt.
