Minden történet. Az álom is.
Linda kívülálló a városban, amelyben tíz éve él (nem nehéz ráismerni Budapestre, ahol az erdélyi származású szerző nem találja a helyét: Majdnem egy évtizede éltem egy olyan városban, amit az első perctől idegennek éreztem, idegennek a testemtől és a gondolataimtól, és végképp idegennek az érzékelésemtől...
A város ezt tette velem. Eltompította az érzékelésemet, megközelíthetetlenné tette a lelkemet.). Felül a repülőre, és elutazik a szigetre. Bár a havas tájak, vulkánok, vízesések, gejzírek Izlandot idézik, a helyszín fiktív. Amikor tombol a honvágy, de a hazatérés gondolata lehetetlennek tűnik, könnyebbnek bizonyulhat a látszólag nagyon idegenben megtalálni az otthont. Akkoriban ez volt számomra a sziget. Az idegenben meglelt saját, a messziben meglelt otthon.
Sokan azért jönnek a szigetre, mert az álmodókat keresik - ők egy ponton feladják addigi életüket, és az álmaiknak élnek. Linda csak a szigeten hall erről a létformáról, de találkozik a jeleivel: a furcsa hangú fuvallattal, a föld lélegzésével. A parton érzékeltük párszor a fuvallatot, és minden alkalommal libabőrös lettem. Hátborzongató volt hallgatni, és az arcomon érezni, miközben végig az álmokról beszéltünk...
A Lélegzik a föld irodalmi csúcsminőség, álmaink és a mindennapok közötti átjárás művészi megformálása. Mágikus realizmus a transzcendens megéléséről, amelynek létezését nem az anyagi világ, hanem az álmok valóságában kell keresnünk.
A jó irodalom nem hagy kétséget afelől, hogy jó irodalom.
