Ki élt már meg egy sikerült napot? Miben különbözik mondjuk a széptől vagy a gondtalantól? Tevékeny? Tökéletes? Boldog? Handke számára alapvetően mást, többet jelent. Nem valamiféle útmutatót, vezérfonalat a jobb élethez, sokkal inkább a magunknak feltehető kérdések sorát, egyfajta önvizsgálatot, rátekintést arra, ahogyan élünk.
1989 és 1991 között írott esszétrilógiájának utolsó darabjában is költői eszközökkel veszi szemügyre mindennapi létünk látszólag periferikus és jelentéktelen mozzanatait: ez a banalitást egzisztenciálfilozófiailag megközelítő, óvatosan tapogatódzó kísérlet az érzékelés és a nyelvi megjelenítés virtuózaként állítja az olvasó elé a szerzőt.
A szöveg lazán összefűzött töredékeit az ábrázolás precíziója és a sikerült nap mibenlétére irányuló, makacsul újra és újra feltett kérdés szövi egybe - az elbeszélővel együtt az olvasó is új és új kezdetekre kényszerül: Föl a változásra.
