Érvényes-e ma, a 21. század világában és Magyarországán mindaz, amit Karácsony Sándor a nevelésről írt és mondott? Amennyiben a ma pedagógiájában nem számít meghaladott eszmének, hogy a nevelésben (is) fontos az, hogy a partnerek tiszteljék egymást, ne vegyék el azt, ami nem az övék, sőt adják meg a másik jussát, fölösen is; hogy a nevelők magyarul, érthetően és érvényesen adják át, ami az iskolában átadandó; hogy a formákban az örökszép emberit, társas viszonyaikban az elviselhetőség szabadságát keressék és találják meg diákjaikkal együtt, akkor érvényes. Amennyiben nem elavult elképzelés, hogy az emberiség minden nemzedékének meg kell tanulnia hinni és szeretni, hogy az emberiség megmaradhasson, s voltaképpen ez a nevelés - akkor érvényes. Karácsony Sándor írja az Ocsúdó magyarságban: "A lehetetlent leteti a nevelés, de letetnie kell mégis, mert egyetlen lehetőség a számára."
