A tőke jelenleg az élet minden területét kannibalizálja - felfalja a természetet, működése elemészti az egyenlőség és az igazságosság alapelveibe vetett utolsó reményünket, szépen lassan elfogyasztja az egymásról való gondoskodás képességét, és kizsigereli a politika gyakorlatát. Nancy Fraser feltérképezi a tőke falánk étvágyát, válságpontról válságpontra követve azt, az ökológiai pusztulástól a demokrácia összeomlásáig, az etnikai erőszaktól a gondoskodó munka leértékeléséig. Ezek a válságpontok a Covid19-ben érték el tetőpontjukat, amely precedens segíthet elképzelni azt az ellenállást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy véget vessünk ennek az önpusztító hajlamnak.
Korunk kapitalizmuskritikáinak legelegánsabb, úttörő szintézise.
