Juhász Gyula huszonöt legszebb verse

Juhász Gyula Baumgarten-díjas költő 1883-ban született Szegeden. Szülővárosában és Budapesten végezte iskoláit, majd tanított többek között Léván, Nagyváradon és Makón. Ady Endre és Babits Mihály mellett ő is közreműködött a Holnap Irodalmi Társaság megalapításában. Költészetére nagy hatással volt a modern francia líra, valamint az impresszionizmus is. Verseiben hangsúlyosak és rendkívül beszédesek a színek. Jól látható ez a Magyar táj, magyar ecsettel című művében: „Az alkonyat, a merengő festő fest: / Violára a lemenő felhőket / S a szürke fákra vérző aranyat ken”. Ugyanígy a Milyen volt… kezdetű örökérvényű szerelmes versben is végig a színek vezetik a költő visszaemlékezését (szőkesége, sárguló nyár, szeme kékje). Juhász Gyula verseiben egyfajta szomorúság, reményvesztettség érződik. Örök meg nem értettség és a magány fájdalma olvasható ki a soraiból. Gyönyörű tájversében, a Tiszai csöndben is egyedül ül a Tisza partján. Juhász Gyula huszonöt legszebb versét olvasva egy rendkívül érzelemgazdag és mély világ tárul elénk, amelyben a visszaemlékezések, a természet és a színek nemcsak Juhász Gyula életéről, hanem a mindenkori olvasóéról is mesélnek. Ajánljuk a kötetet mindazoknak, akik e versek segítségével szívesen szemlélik kicsit másként a körülöttünk lévő világot.