A regényeit, különösen az Utas és holdvilágot, valamint A Pendragon legendát övező népszerűség, és alkotásainak számos társművészeti közvetítése ellenére Szerb Antal helye az irodalomtörténeti kánonban mindmáig nincs tisztázva. Az író-tudós munkásságát nemzedéki, továbbá európai kontextusban vizsgáló és a kevésbé ismert műveket is köztudatba emelő tanácskozásunk volt az első tudományos konferencia, amely a recepció korábbi és legújabb irányait rendszerezve megkísérelt a lektűr- vagy elitszerző-vitán túlmutató válaszokat adni az életmű jelentőségének kérdésére. Fejtegette egyúttal azokat a dilemmákat, amelyekkel a szórakoztató-intellektuális próza egyik legkiválóbb művelőjének ironikusan nosztalgikus, könnyed nyelvezete és misztikus hangulatteremtési képessége, az esszényelv mesterének látásmódja és stílusvilága elméleti szinten is szembesít. Az eszmecsere eredményeit összefoglaló és továbbgondoló lapszámunkat a szerbi irodalomszemlélet kurrens megítélése iránt érdeklődő kutatók mellett haszonnal forgathatják krimi- és szélhámostörténet-rajongók, terápiás szemlélettel oktató magyartanárok, színház- és filmszakértők - és mindazok a könyvemberek, akik szeretnének bepillantani a 20. század első felének szellemi pezsgésébe, a szerző levelezésébe, az angol és az olasz kultúrával való kapcsolatába, valamint Budapest-képébe, végül pedig kortárs szépíróink személyes Szerb Antal-élményébe.
A publikációkat az archív fotók és kéziratok mellett a Szerb multikulturális világát idéző misztikus, frivol és metafizikus képzőművészeti reprezentációk, valamint műveinek illusztrációi kísérik.
