Irodalmi Magazin 2024/2. - Pázmány Péter

Pázmány Péter a magyar irodalom egyedi géniusza. Kalamárisában Kosztolányi szerint "tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is". Egyházi írásai - prédikációk, vitairatok, teológiai összefoglalók, imádságok - a barokk irodalom körébe sorolandók: megfelelnek az adott műfaj formai és tartalmi követelményeinek, ugyanakkor személyes indulattól fűtött, nemegyszer gyilkos iróniával fűszerezett, kristálytiszta érveléstechnikával készült alkotások is egyben. Nem feledhető, hogy a 17. század - sokszor írni és olvasni sem tudó - embere e művek elhangzása során találkozott a szépirodalommal, ezért a vázolt írásmód a jezsuita elveknek megfelelően egyaránt szolgálta a hallgatóság figyelmének fenntartását és érzelmeinek felkorbácsolását.
A lapszám célja, hogy Pázmány munkásságát és emlékezetét a legújabb kutatások tükrében mutassa be. A szerkesztők fontosnak érezték azt is, hogy egy ma már szinte ismeretlen korszak kultúrájának közegébe bepillantást adjanak - hiszen ekkor a különböző irodalmi alkotások valóban közösségi értékűek és használatúak voltak, meghatározott, etikai és retorikai elvek szerint szerveződtek, sőt, bizonyos egyházi műfajok olyan szemléletformáló erővel bírtak, amelyről ma már csak álmodozhat a szépírók jelentős hányada.
Az összeállításban Pázmány nem csak portrékról tekint vissza ránk: világát egykorú ábrázolások, műveiről és relikviáiról készült felvételek, a magyarországi barokk freskófestészet remekei, valamint kortárs képzőművészeti alkotások, feldolgozások idézik meg.