A könyv a hétköznapi informális gazdasági és politikai cselekvések (munkahelyi lopás, károkozás, hanyagság, munkalassítás, feketemunka, csencselés, csempészet, szimbolikus térfoglalás és identitásépítés, muzealizáció, emlékművesítés stb.) empirikus vizsgálatával foglalkozik Kárpátalja határvidéki, magyarok által lakott régiójában. A szerző 2007 és 2018 között végzett antropológiai terepmunkáinak és levéltári kutatásának eredményeit, tapasztalatait foglalja össze ebben a kötetben, amely az informalitás körébe tartozó jelenségeket két különböző ideológiai- politikai kontextusban - az 1945 utáni szovjet politikai diktatúra és az 1991 utáni posztszocialista ukrán nemzetállam viszonyai között - kívánja részletesebben is bemutatni, illetve értelmezni. Hogyan alkalmazkodtak a határ menti kisebbségi magyar közösségek a 20. század második felétől a különböző ideológiai/politikai/gazdasági rezsimekhez? Milyen rutinszerű, hétköznapi cselekvések segítségével vonták ki magukat a mindennapi élet bizonyos területein az (állami) ellenőrzés alól? Vagy épp ellenkezőleg: melyek voltak azok a hétköznapi morális, gazdasági, politikai magatartások, amelyekkel az egyszerű állampolgárok produktívan hozzájárultak a szovjet politikai diktatúra, illetve a posztszovjet demokratikus nemzetállam megszilárdulásához, formális intézményeinek kiépüléséhez? A két korszakban az állam milyen fegyelmező eljárásokkal (büntetési és jutalmazási technikákkal) reflektált a helyi társadalom hétköznapi gazdasági, társadalmi és egyéb adaptációs kísérleteire? Milyen érték- és érdekkonfliktusok alakultak ki a szocializmus és a posztszocializmus éveiben az állam (illetve annak képviselői), valamint a hétköznapi emberek között? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ, vagyis végső soron az állam és az állampolgárok közötti hatalmi viszonyok, mikroléptékű kölcsönhatások antropológiai elemzésével foglalkozik.
