Lassan két évtizede kísérhetem figyelemmel Gyarmati Andrea pályájának, életének fordulatait, amelyekről írásaiban sorra beszámol. Ahogy többször említi, vele mindig történik valami, és majdnem minden történésből születik egy derűs vagy szomorkás, bölcselkedő vagy indulatos, de mindig kedves humorral fűszerezett írás, amely poszt vagy blog formájában jelentkezik, amíg összegyűjtve be nem kerül egy-egy kötetbe, mint most is, és jönnek a lájkok, a szívecskék, a dedikálásra váró sorok a könyvsátornál.
Elgondolkodtató, miért szeretik annyian Gyarmati Andreát, hiszen híres ezüstérme óta már ötven év is eltelt, a középkorúak és a fiatalok aligha emlékezhetnek rá, ahogy világhírű szüleire, Gyarmati Dezsőre és Székely Évára sem. De az ő egész élete is igazolja: a népszerűség nem pusztán a hírnéven múlik. Hanem inkább a szereteten, az emberségen, ami minden megnyilvánulásából árad. És a csodákon, amelyek átszövik hétköznapjait. Tanuljunk tőle, higgyük el neki, hogy Igenis vannak csodák! Erdélyi Z. Ágnes
