Életem első szonettjét, Ibolyák címmel 1960-ban írtam. A szonett zárt és kötött forma, fegyelemre, tömörítésre összpontosít.
Szonettjeim főleg szerelemről, természetről, emberi kapcsolatokról, leányomról szólnak s néha "filozofikus" gondolatokat rejtő szonett írásával is próbálkozom. Sőt, még szüretről is írtam szonettet hexameterben: "Vedlik a táj dideregve, az ősz zörög itt, veti ágyát..."
Ezek a szonettek rácsodálkozások az életre, az elmúlásra. Igyekeztem, hogy minél változatosabbak, színesebbek legyenek, abban bízva, hogy az olvasó ráérezzen a szonettek szavakba foglalt "lelkére."
Könyvem második része a görög mitológia néhány "istenének" inkább emberhez illő tetteiről szólnak. Kissé ledérek, pikánsak a hexameterben írott versek, hogy aki elolvassa, örömmel és vágyakozva gondoljon szerelmesére : "Fény teli égi világ! Felidézlek dalba szövötten. Hősi, dicső kor! Telve az ég, meg a föld szerelemmel..."
Budai Kulcsár János
