Domonkos László legújabb kötete egyszerre kívánja szolgálni az ismeretterjesztés és a történelmi-társadalmi (sors) kérdések esszéisztikus formában történő vizsgálatának összegzéseit, következtetéseit.
A Dózsa-féle parasztháború 510-dik évfordulója alkalmat ad arra, hogy megkíséreljük a Dózsa-jelenségnek a néphagyomány, a néplélek, a társadalmi-történelmi háttér és a mindenkori politikai érdekviszonyok összefüggéseiben rejlő mélyebb analízisét (Magyar titok. Beszélni fog?); az immáron néhainak mondható NDK létrejöttének háromnegyed évszázados évfordulója pedig apropó lehet arra, hogy megpróbáljuk végleg elhelyezni közös történelmünkben e speciális kényszer-államalakulat sajátos valóságát (A stréber fantomállam).
A többi esszé is vagy országok, vidékek sajátos univerzumának rejtettebb dimenzióit próbálja kutatni (Szörnyű szépségek földjén; Savoca), vagy különleges, rendkívüli kulturális és társadalmi jelentőségű korjelenségek nyomába ered a szociográfia magyarországi sajátosságainak vagy néhány rendkívüli művész-személyiség világának (Attila hajóra száll; Egy egri nő, aki nem is egri; Mocsár Gábor ébresztése; AA Kolozsvárról) vizsgálatával; netán teljesen új, az eddigiektől gyökeresen elütő szempontok alapján górcső alá vett népi-urbánus antinómia (Az élet pártján) vagy a '60-as évek magyarországi beat-korszakának vizsgálatát (Hol voltunk?) igyekszik elvégezni.
Külön színfoltot jelentenek az Elfelejtett magyarok-blokk négy mini-esszét tartalmazó darabjai, melyek históriánk és kultúránk olyan, alaposabb, megismerésre méltó alakjait idézik meg, mint például Virág Benedek vagy Endresz György.
