Hogyan legyél főszereplő? Többek közt erre a kérdésre is választ - vagy inkább lehetséges költői megoldásokat - kapunk Kayla Czaga második verseskönyvében. A kötet szókimondó, humoros felfedezése a fiatal felnőtt élet kihívásainak és a test szokatlan, kiismerhetetlen tájainak, amely során számos furcsasággal találkozik az olvasó: egy fenékkel, ami akár indulhatna Kanada miniszterelnöki posztjáért is, vagy olyan betegségekkel, amelyek úgy hajtanak ki, "ahogy egy szederbokor". Kiderül, hogy Winona Ryder pórusaiban egész alvilág bújik meg, a lazacok pedig varázslatos módon Walt Whitman pipahamu pöttyözte ezüst szakállává.
Kayla Czaga versei egy fiatal nő felnőtté válásának és az abban rendkívüli szerepet játszó kapcsolatoknak az érzékeny és ironikus mementói: a jelentéktelen pasik, a szoros barátságok, a család által rá rótt kötelezettségek mind-mind kulcsfontosságúak e költészetben. A társas lét és a magány végigkísérik azt a lebegésszerű állapotot, amely a fiatalság és a felnőttlét közötti senkiföldjét jellemzi, Czaga pedig az alig megragadható világból és benne saját szerepéből egyedi, sűrű képekkel teli tájat fest.
